SeriantSlyjarr

Kiégő napba nézek: - egy kevés a dekadenciáról* Annyi az álmom csak ami délutánonként tört kedvel kemény papírra hull s véremben agyamban ostoba szörnyé alakul így látom minden nap hová tart a világ és az mit igazságnak hívsz meg csak folyton folyton fakul nagyon hangtalanul de tovább és annyi csupán a kedvem hogy néha összemerjem akár vizet egy lassan süllyedő hajon míg lelkem kopár fái alatt  avaron fekve pillanatom a fájdalomnak újabb neveket tanul valahol a halál gyönyörű virágokat szed nekem vadul és én kopott házak falára firkálom fel nevét - akár a szerelmesek (?!) kiégő napba nézek s elsiklottam val