Kiégő napba nézek:
- egy kevés a dekadenciáról*
Annyi az álmom csak ami délutánonként
tört kedvel kemény papírra hull
s véremben agyamban ostoba szörnyé alakul
így látom minden nap hová tart a világ
és az mit igazságnak hívsz meg csak folyton
folyton fakul nagyon hangtalanul de tovább
és annyi csupán a kedvem hogy néha összemerjem
akár vizet egy lassan süllyedő hajon
míg lelkem kopár fái alatt avaron fekve
pillanatom a fájdalomnak újabb neveket tanul
valahol a halál gyönyörű virágokat szed nekem vadul
és én kopott házak falára firkálom fel nevét -
akár a szerelmesek (?!)
kiégő napba nézek s elsiklottam val